Az Igazgató néni – Katona Pálné

Az „Igazgató nénire” – Nagyorosziban mindenki így szólította őt – a megyei napilapban megjelent róla szóló írás segítségével emlékezünk.

Csak a katedrát adta át…[1]

Nagyorosziban mindenki ismeri Katona Pálnét, a tavaly nyugalomba vonult iskolaigazgatót. 1943-tól tanította az oroszi gyerekeket, és a tanácsok megalakulása óta egyfolytában képviseli választó- körzetét a községi tanácsnál.

– A falu életében mindig fontos szerep jut a pedagógusnak. A gyerekeken keresztül közel kerülünk a családokhoz. Megismerjük életüket. olyan világba csöppenünk, amely egyébként nem tárulna elénk. A nevelő mindig a gyerekek érdekében cselekszik. És tudja: a család az otthoni körülmények meghatározzák iskolai fegyelmüket, szorgalmukat.

A nyugalomba vonult igazgatónő csak a katedrától búcsúzott el, mint tanácstag naponta együtt él, gondolkozik a szülőkkel: megoldást keres, számol, tervez, mérlegel.

Ő is szülő – és nagymama. Két fiát egyedül nevelte, férje eltűnt a második világháborúban. Sok-sok viszontagság után Szegedről kanyarodott vissza falujába. Tanított tanyán. úgy, hogy egy évig nem kapott fizetést, közben két gyereke követelte a magáét.

– Amikor egy év után megkaptam munkám bérét, arra volt elég, hogy a tanyáról Szegedre beutazzam.

Most éppen tanár fiának gyereke, a kis unoka nyaral nála, akinek láthatóan megenged mindent. Így próbálja elűzni a múlt rossz emlékeit.

Bedross Margit és Katona Pál esküvője 1942. augusztus 15-én, a nagyoroszi templomban

– Tanácstagi megbízatásom legfőbb feladatának mindig az oktatással, neveléssel kapcsolatos tennivalókat tartottam. Talán itt tudom a legnagyobb eredményt is felmutatni. Két tantermünk volt egy legalább kétszázéves épületben, másik négy a századfordulótól állt. Az öreg, romos kastélyt állítottuk helyre, ahol hat osztály most megfelelő körülmények között tanul, az alsó kettő pedig itt. ebben az épületben maradt – mondja, és mutatja is a második osztály nebulót váró rendjét.

Mert a tanításra már felkészültek. Dicséri a hátrahagyott kollégákat, akiktől nem szakadt el egészen, hiszen tapasztalataira szükség van. keresik, tanácsot kérnek tőle.

Az egész pedagóguskar fiatal. Utódom. Sátori Sándor is – aki helyettesem volt – mindössze 35 éves. Nagyon talpraesett, agilis. Örülök, hogy ilyen jó kezekbe került az iskola. Egyébként földrajz-biológia szakos középiskolai tanár, én is ezt tanítottam.

Katona Pálné átveszi a díszpolgári címet Hornyák Endre polgármestertől

Tanácstagi munkáját határtalan buzgalommal végzi. Azt mondja, nem is tud elszakadni a gondoktól, hiszen a választókörzetben él. Tudja, mit jelent, amikor a hegyről lezúduló víz elönti az utakat, a megművelt kerteket, amikor sártengerben dagasztanak a gyerekek, hogy csengetésre padba ülhessenek.

– Sajnos, az erőmet meghaladja, ezt nem tudom elintézni. Ez a megyei tanács asztala…

Járdája alig van a településnek, parkosítani, szépíteni szeretnék a községet.

– Járdára egyáltalán, a település fejlesztésére talán erőn felül költ a tanács. De egyik napról a másikra nem megy. Parkosításban a KISZ-re számítok, ők már az egyik oldalt szépen megcsinálták. A gyerekeket hagyom pihenni, hiszen ők most fejezték be a gyakorlókert kialakítását. Nagyon nagy munka volt.

A község vízgondokkal küzd. Ez csak akkor szűnik meg, ha kapcsolódnak az Ipoly regionális vízműrendszeréhez. Gyakran sötétség borul a községre, kiégnek a villanyok, az egri cég – a karbantartó – hetekig nem jut el az új fénnyel. Minderre a tanácstagnak kell odafigyelni.

– Mostanában a ’ telektulajdonosok ‘ körében ideges hangulatot váltott ki az épülő lakótelephez kapcsolódó kisajátítások mértéke. Érzésem szerint ezt is megoldottuk úgy, hogy mindenki elégedett.

[1] Nógrád Megyei Hírlap, 1975. szeptember 3.

Forrás: Végh József: Nagyoroszi Értékek és Történetek című könyvéből