Történelmünk
Könyves Kálmán
Forrás: wikipedia
Guyon Richárd
Forrás: wikipedia
1544-ben a közeli Nógrád vára elfoglalásakor a törökök feldúlták Nagyoroszit, de a veszély elmúltával gyors fejlődésnek indult és a megye leggazdagabb települése lett.
1692-ben Macska György Horpácsi hadnagyot bízták meg a császári tábornokok, hogy a könyörtelenül kivetett adót Nagyoroszi népén hajtsa be. A begyűjtött adót azonban a sokat szenvedett nép visszaszerezte, amikor is rajtaütött Macska Györgyön Szátoki szállásán.
A települést 1719-ben III. Károly király Starhemberg Tamás alsó-ausztriai helytartónak adományozta. 1790-ben a Starhembergek 32 évre a település birtokát zálogjogon átadták gróf Keglevich Károlynak, majd 1845-ben a már visszaváltott birtokot „örökáron” eladták Berchtold Antalnénak. A Berchtoldok egészen 1945-ig voltak tulajdonosok Nagyorosziban és birtokukat a 20. század elejére 5000 holdas jól működő gazdasággá fejlesztették.
1839-ben itt született Szabó Endre, a neves pedagógus, szakíró, aki elsőként ismerte fel a hazai “kisdedóvás” jelentőségét.
Az 1848-49-es szabadságharcban is érintette a települést. 1849 januárjában a Guyon Richárd vezette hátvédcsapat Nagyoroszi határában két napig tudta feltartóztattni a Görgeyt üldöző osztrák csapatokat. Ennek köszönhetően Görgey biztonságosan folytathatta útját a bányavárosok felé.
A XX. század elején gyümölcs- és virágkertészetével aktív szerepet játszott még a 65 km-re lévő főváros ellátásában is. A községben működő ács- és építőmunkás- és kőműves réteg országszerte ismert volt szaktudásáról.
1904-ben a piactéri népgyűlés döntött a helyi építőmunkás szakszervezeti csoport megalakításáról. A nagyoroszi szakegylet épületét 1914-ben avatták fel. A vasútvonal 1909-ben készült el.
Az I. világháború idején a férfilakosságból négyszázan vettek részt a világháborúban. Az áldozatok ügyében minden forrás 110 hősi halottat emleget, de az 1928-ban felállított emlékművön 95 nagyoroszi halott neve olvasható, és vannak olyan megemlékezések, amelyek 148 áldozatot számolnak össze Nagyoroszi veszteségei között.
A II. világháború Nagyoroszi számára 1944. december 7-én és 8-án ért véget. A harcok során a község számos háza és a templomtorony súlyos sérüléseket szenvedett. A templomtoronyba német géppuskások fészkelték be magukat, akik a templomtornyot ért találatig harcoltak. A németek felrobbantottak két patakhidat is és ennek újjáépítése vált a legsürgetőbb békefeladattá Nagyorosziban.
1950-2004 között a településen légvédelmi katonai alakulat működött, ennek kiszolgálására épült a falu központjában a lakótelep.
Nagyorosziban az első katonai szervezet – a Légvédelmi Tüzér Lőtérparancsnokság – 1950. április 15-én alakult meg, mert a háború után újjá szervezett magyar hadsereg légvédelmi tüzér fegyvereinek lövészetéhez a legalkalmasabb terepet itt találták meg: Diósjenő – Nagyoroszi – Drégelypalánk községek körzetében. Az alakulat első évtizedeiben a laktanyai és a lőtéri viszonyok kiépítése és fejlesztése volt a feladat, amely az 50-es évek végére befejeződött.
A 60-as években egymás után álltak rendszerbe és hajtottak végre éléslövészetet az SZ-60-as lövegekkel, a légvédelmi géppuskákkal, az önjáró lövegekkel felszerelt alegységek.
A 70-es években az alakulat Csapatlégvédelmi Kiképző Központtá fejlődött, befogadta a fegyvernemi tiszthelyettes iskolát, folyamatosan végezte a SZTRELA, a KUB rakétatechnikára történő átképzését, valamint a fegyvernemi tartalékos tiszt, tiszthelyettes képzést. A kiképző központ a 80-as évek végéig, az akkor induló haderőreform kezdetéig működött.
Az 1990-91-es években Csapatlégvédelmi Lőtérparancsnokság működött a helyőrségben.
Két éves bizonytalanság után 1991-ben a helyőrségbe diszlokált a 87. Légvédelmi Tüzérezred. A 90-es évek közepén a légvédelmi tüzér lőtéren jelentős beruházások valósultak meg, melynek következtében nemzetközi lövészeteket is kiszolgáltunk. Az alakulat működésének utolsó évtizede a folyamatos átszervezések időszaka volt, a szervezet neve és létszáma szinte évenként változott.
A 90-es évek végén az 5. Légvédelmi Rakétaezrednél a MISTRAL-2 légvédelmi rakéta rendszerbe állítása csillantotta meg a reményt, hogy a légvédelmi fegyvernemi tradíció Nagyorosziban folytatódik.
A felcsillanó remény 2004. szeptember 30-án szertefoszlott, a honvédelmi miniszter határozata alapján az 5. Légvédelmi Rakétaezredet a Magyar Honvédség hadrendjéből törölték, a nagyoroszi laktanya kapuját bezárták.
1985-ben igen jelentős helyi összefogással elsőként a megyében létrehozták a Nagyoroszi Diáksportkört. Nagyoroszi foglalkoztatási vonzása drámaian megváltozott a kilencvenes években, amikor a Favorit Cipőipari Szövetkezet is eltűnt a nagyoroszi polgárok jövedelemszerzési lehetőségei közül.
Első világháborús emlékmű
Knaus Tabbert Kft.
Településünkön ipari üzemek is megtalálhatók, melyek helyi és külföldi munkaerőt foglalkoztatnak. Knaus-Tabbert Kft. és a C.F. Maier Polymer-Technikai Kft., melyek lakókocsik összeszereléssel és alkatrészek előállításával foglalkoznak.
A KNAUS TABBERT Kft. európai egyik piacvezető lakókocsi- és lakóautó gyárának, a bajorországi székhelyű KNAUS TABBERT AG 100 %-os tulajdonú leányvállalata. A hazai Knaus története 1993-ban kezdődött. Az Európában lakókocsi gyártásban piacvezető KNAUS GmbH Nagyorosziban, zöldmezős beruházás keretében hozta létre Nógrád megyei gyárát, amelyben elkezdődhetett a világszínvonalat jelentő Eifelland, a KNAUS, a Wilk Safari és a Vimara típusú lakókocsik, több mint 40 féle változatának gyártása. A lakókocsigyártás megköveteli az igények folyamatos változása, és a rendkívül erős konkurencia helyzet miatt az állandó megújulást. A Knaus Tabbert 2007-ben új Eifelland modellekkel jelent meg a piacon.
A cég termelése és a gyártott modellek sokfélesége 2008-ig folyamatosan bővült, azonban 2008-ban a gazdasági világválság hatására a német anyavállalat pénzügyi problémái miatt a termelést 2009 márciusáig szüneteltetni kellett. Az anyavállalatot egy új, holland tulajdonos vásárolta meg, így a 2009-es és 2010-es évek alapvetően a cég termelésének és költségstruktúrájának átszervezésével, illetve új, piacképes modellek fejlesztésével teltek.
A lakókocsigyártás mellett cégünk a németországi gyártóegységek alkatrész beszállítójává vált, különösen az olyan elemek esetében, melyek előállítása nagy emberi erőforrást igényelnek. A termékprofil az évek során látványosan bővült, a lakókocsik mellett a gyár 2003-tól lakóautókat is gyárt, FIAT Ducato alvázakra szerelve. 2015-2023 között az anyavállalat jelentős beruházásokat eszközölt a Nagyoroszi telephelyen, ezzel párhuzamosan a cég intenzív munkaerő toborzásba fogott, melynek eredményeképpen az általuk gyártott termékek száma tovább növekedett.
2005-ben a C.F. MAIER POLIMER-TECHNIKAI KFT új telep helyet és munkalehetősséget teremtett Nagyorosziban. A cég szakosodott a hőszigetelt karosszéria elemek gyártására a járművek és a lakóautók számára.
A KNAUS TABBERT KFT. a német KNAUS TABBERT GMbH tagja, amely európai piacvezető a lakókocsi- és lakóautó gyártásban. Nagyorosziban a Knaus története 1993-ban kezdődött. A cég termelése és a gyártott modellek sokfélesége 2008-ig folyamatosan bővült, azonban 2008-ban a gazdasági világválság hatására a német anyavállalat pénzügyi problémái miatt a termelést 2009 márciusáig szüneteltetni kellett. Az anyavállalatot egy új tulajdonos vásárolta meg, így a 2009-es, 2010-esévek alapvetően a cég termelésének és költségstruktúrájának átszervezésével, illetve új, piacképes modellek fejlesztésével teltek.Tevékenysége is folyamatosan bővült.
A lakókocsigyártás mellett a németországi gyártóegységek alkatrész beszállítójává vált, sőt a nagyoroszi üzem megkezdte a legmagasabb minőségi kategóriát jelentő Tabbert Rossini lakókocsik gyártását is. A termék profil is látványosan bővült, a lakókocsik mellett a gyár 2003-tól lakóautókat is gyárt, FIAT Ducato alvázakra szerelve. Ebben az időszakban a Milltech Kft is folytatta a beruházását és a folyamatosan növekvő határ közeli forgalom egyik kiszolgálójává tudott felemelkedni.
(forrás: Erdős István: Nagyoroszi (1998.))