Mi a boldogság?
Valahol olvastam az egyik újságban:
„Az a boldog ember, aki tud szeretni” Így igaz! Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Egyre több otthon fényben úszik. Ki van takarítva és feldíszítve minden helyiség. Világítanak a karácsonyfákon az égők, az ünnepi asztal csodálatos lesz, tele sok finomsággal. De a székek az asztal körül hiányosak.
Nem sokan ülik körül a terítéket!
Az apa nem jött el a gyerekért, pedig megígérte. A nagyobb fiú külföldön tanul, nem tudott hazajönni. A legidősebb lány már férjhez ment, Ausztriába költözött! A nagyszülők már meghaltak. (vagy öregotthonban vannak.)
Szóval adott a jólét, csak az igazi szeretet veszett el!
A járvány előtt egyik távoli rokon karácsonyra elutazott Romániába. Erdélyben a falujukban ment kántálni. Nem értettem mi a fene lehet, milyen dolog az a kántálás. Ilyen nagy ünnepen mi nem szoktunk dolgozni!
Ezért kell neki ennyit utazni a szülőfalujába?
Ez egy hagyomány náluk a faluban. Többen összejönnek felnőttek és a házaknál énekelnek. Neki hiányzott ez a közös éneklés! Nálunk már nem szokás ilyet művelni.
Pedig régen vártuk Rózsi nénit karácsony este. Nagyon szépen énekelt, jó hangja volt, és énekelt az ablakok alatt. Édesanyám szívesen adott neki amink volt. Dió, alma vagy kevés pénzt is.
A gyerekeink is jártak „csordapásztorozni”.
Talán még magunk is valaha.
Na most csak ez kellene, hogy az ablak alatt kornyikáljon valaki, amikor a fali nagyságú tévét bekapcsolom! (Ezt nem én mondom.) Nincs igény már a szeretet kimutatására! Pedig így szól még a sláger is: „Minden ember boldog akar lenni”. A boldogság pedig a szereteten alapszik.
Legyen ez a hónap más, mint a többi hónap volt. Vegyük észre, ha egy idős ember hazafelé nehezen megy. Esetleg még csomagot is cipel!
Legyünk a családban csendesebbek, megértőbbek. Hívjuk fel telefonon azokat a rokonokat, barátokat, akikhez nem tudunk elmenni. Lám még a járvány okozta betegség is igyekszik szétszakítani a családokat.
A maszk a szánkon van, hogy ne is kelljen már a szomszédnak köszönni, úgy sem hallja meg!
„Az a boldog ember, aki tud szeretni”
Álljon még itt befejezésül:
Móra Ferenc: Szív részlet
A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.
Ezzel a pár sorral kívánok minden kedves embertársamnak szeretetben gazdag boldog karácsonyt.
Zabari Józsefné
