Kedves Ünnepeltek!
Nagyoroszi Község Önkormányzata és a magam nevében szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit, különösen az édesanyákat, nagymamákat, dédmamákat a közelgő Anyák napja alkalmából.
A legszebb tavaszi hónap, a virágos május kezdetének első vasárnapja nem véletlenül lett 1925 óta az édesanyák ünnepe. Ekkor bontja ki díszeit a legtöbb növény, így azoknak legpompásabb virágait választhatjuk és köthetjük az Anyák-napi csokorba.
Ugyancsak visszatérnek hozzánk a hűség dalos hangú jelképei, a fecskék, miként visszatérnek a kedves szülői házba a szerető gyermekek, így találóan és kifejezően kapcsolódik egymáshoz a természet megújulása, valamint a családok ünnepe.
Anyák napja közeledtével édesanyák és gyermekek egyre izgatottabban várják ezt a napot. Még a legkisebbek szemében is látszik, valami különleges nap, különleges ünnep következik.
Az édesanyákat, az anyává válást és az életet ünnepeljük. Nélkülük, édesanyák nélkül nem volna élet, nem lenne jövőnk, nem lennének értékeink. Az anyák ünneplése egyben a születés, a gyermekek, a gyarapodás, a jövő ünneplése is. Ők a társadalom magját jelentő család teremtői, működtetői. Az édesanyák nemcsak láthatatlanul, észrevétlenül hordozzák vállukon mindannyiunk lelki terheit, gondjait, de megteremtik az otthont, elfogadást és befogadást, ami nélkül rideggé, igazi otthon nélkülivé válna ez a világ. Képesek életet adni, megteremteni az anyagi és szellemi lét egységét. Ők azok, akik igazán ismerik a legerősebb érzéseket: a legnagyobb boldogságot és a legmélyebb fájdalmat is. Csak az édesanya tudja, aki már ringatott a szíve alatt egy kis életet, hogy nincsen valódibb öröm a gyermeknél, nincsen igazibb boldogság az anyaságnál.
Ezen a napon virággal, ajándékokkal köszönik meg a gyermekek mindazt a gondoskodást, szeretetet, amit édesanyjuktól kaptak. Azoknak, akiknek életünket köszönhetjük és hálánkat fejezzük ki nagy jóságukért és szeretetükért.
Korok és rendszerek válthatják egymást, de egyben változatlan marad a társadalom: az emberiség legalapvetőbb, legkisebb, de egyúttal legfontosabb egysége a család. Annak pedig összetartó ereje, gondviselője az Édesanya! Nincs, akiben ez a szó ne keltené a legnemesebb érzéseket, aki az anyák különös megbecsülésének ünnepére ne készülne megilletődötten, mert mindenkiben él az édesanya iránti szeretet.
Az anyaság olyan élmény, amit nehéz megfogalmazni, csak megélni lehet, hogy mindaz, ami vele jár érthetővé váljon: az öröm, a felfedezés, a boldogság, az aggodalom, a büszkeség és még ki tudja hányféle érzés.
Mennyi sok áldozat, átvirrasztott aggodalommal töltött éjszakát, örömet és reményt, a nevelés sok-sok küzdelmét és hosszú évek munkáját foglalja magában a szó: Édesanya!
Mégis minden anya örömmel, szeretettel és panasz nélkül teljesíti legnemesebb hivatását: a gyermekei nevelését és a kedves otthon megteremtését.
Amint a költő mondja:
„Ha csak egy virág volna
Én azt is megkeresném
Ha csak egy csillag gyúlna
Fényét ide vezetném
Ha csak egy madár szólna
Megtanulnék a hangján
Ami csak szép s jó volna
Édesanyámnak adnám.”
Kedves Édesanyák, Nagymamák, Dédmamák!
Az anyák napja nem szabad, hogy csupán egy önfeledt ünnepnap legyen az évben, amelyen egy szál virág és pár szép gondolat után könnyű léptekkel túltesszük magunkat. Az anyák napja egész évben kötelességet ró ránk, feladatot ad. Nagyoroszi Község Önkormányzatuknak például azt, hogy olyan települést, olyan falut építsünk, ahol jó gyermeknek lenni, jó gyermeket vállalni, és jó anyának lenni. Meggyőződésem, hogy az a település, az a falu lehet ilyen, ahol biztonságban tudhatjuk a gyermekeinket: ahol a közbiztonság nyugalmat teremt, ahol az óvoda a szerető környezetet, az iskola az elvárt tudás, értékek átadását jelentik.
Ne feledjük, hogy az anyaság, a gyermeknevelés tiszteletét, rangját közösen teremthetjük meg akkor, ha a hétköznapokban is megjelenik értékként és követendő példaként.
Ezekben az ünnepi pillanatokban kérem ne felejtkezzünk el azokról az édesanyákról sem, akik már nem lehetnek itt közöttünk. Azok, akik számára az édesanya már csak egy megfakult fényképről mosolyog vissza, bizonyára ezen a napon gondolataikban többet időznek a múlt percein és a temetőben talán kicsit hosszabban rendezgetik a virágokat a síron. Valószínűleg sokuknak eszükbe jutnak Takács István hallhatatlan gondolatai az Édesanya című versből:
„Gondolj mindig arra
Hogy a legdrágábbat
Addig kell szeretni
Míg melletted állhat
Tiszteld, szeresd ezért az édesanyádat.”
Kérem, hogy gondolatban köszöntsük a temetőben nyugvó édesanyákat, akiknek kívánjuk, hogy békességben és nyugalomban pihenjenek!
Most pedig egy angyali történetet szeretnék megosztani az anyai szeretetről:
„Egy legenda szerint az Úr angyala egy gyönyörű napon elindult a mennyből a föld felé. Amikor megérkezett, végig repült a mezőkön és városokon. Napnyugtakor megigazította az aranyszárnyának tollait és ezt mondta: „Most már vissza kell térnem a világosság világába, vajon mit vigyek magammal itteni látogatásom emlékéül? Ó, mily gyönyörűek és illatosak a virágok! Leszakítom azokat és csokorba fogom.”
Elhaladva egy falusi otthon mellett, ahol a nyitott ajtón át meglátott egy csecsemőt, aki édesanyja arcára mosolygott, az angyal így szólt:
E kisbaba mosolya szebb, mint a kezemben levő rózsák, ezt is magammal viszem.”
Aztán föltekintett a bölcső mellett álló édesanyára, aki szeretetét árasztotta kicsinyére, mint kiapadhatatlan forrást, és megcsókolta gyermekét.
Ó – mondta az angyal –, ennek az édesanyának a szeretete a legértékesebb, amit láttam az egész világon. Ezt is magammal viszem.”
E három kinccsel a kezében visszarepült a gyöngykapuk felé, és mielőtt belépett volna, elhatározta, hogy megvizsgálja emlékeit. Legnagyobb meglepetésére a virágok már elszáradtak, és nem látszottak szépnek. A kisbaba mosolya is eltorzult, de az édesanyai szeretet megőrizte teljes frissességét, szépségét és illatozását. Eldobta az elszáradt rózsákat, az eltorzult mosolyt, és a kapukon áthaladva köszöntötték a menny seregei, amelyek összegyülekeztek, hogy megtekintsék, mit vitt magával.
Így szólt: „Ezt az egyetlen kincset találtam a földön, amely megőrizte illatát és szépségét a menny felé vezető úton. Az egész világon a legdrágább kincs az édesanya szeretete.”
Kedves Édesanyák!
Ezen a szép napon azt kívánom kedves mindnyájuknak, hogy éljenek sokáig boldogságban, családi szeretetben és békességben. Legyenek büszkék gyermekikre és gyönyörködjenek unokáikban!
Boldog Anyák napját kívánok minden édesanyának, nagymamának és dédmamának a következő verssel, melynek címe: A legszebb szó!
A legszebb szó
„Születünk, s meghalunk ez az élet sora,
Ám a világunk legszebb szava mindig ez lesz: édesanya.
Örökké így volt nem lesz másként soha,
Életünk legszebb szava az, hogy édesanya.
Ő az egyetlen ki mindig vár haza,
Sohasem haragszik, ő az édesanya.
Időnként megdorgál, ám szeretni nem szűnik soha,
Míg csak él, mindig reszket érted, ő az édesanya.
Akármilyen jól vagy rosszul megy életed sora,
Hozzá mindig oda bújhatsz, ő az édesanya.
Szólíthatod bárhogy, anyu vagy anya,
Mégis így, a legszebb: édesanya.
Van úgy, hogy az élet hozzá is mostoha,
Akkor te öleld át, mert neked ő az édesanya.
Ha majd megöregszik, tudd, hogy úgy vár haza,
Mint tán soha senki, mert ő az édesanya.
Köszönd meg, hogy élhetsz, s ne bántsd meg őt soha,
Csókold, szeresd mindig, mert ő az édesanya.
Míg ember él a földön, ne haljon ki szava,
Mert a világon a legszebb szó mindig ez lesz: édesanya.”
Boldog Anyák napját kívánok!
Babicska Károly
polgármester
